Milotai emlékek

A hét végén diót tisztítottam. Pista megtört egy jó nagy tálra valót, lett belőle negyven deka. Amikor még egészségesek voltak a fáink, ebből az adagból legalább másfél kiló kijött. Forgatások során ajánlották, hogy a fekete diót is érdemes összeszedni, meg kell tisztítani a buroktól, aztán tisztítás során alaposan megválogatni.

Munka közben eszembe jutott Milota, a dió hazája. Vajon ott még egészségesek a fák? Remélem, az a gyönyörű, nagy szemű dió most is olyan szép, mint amikor 2011-ben ott jártunk. Kaptunk a kedves milotaiaktól diót, kincsként őrizgettem, most karácsonykor félbevágva az volt a kis Jézuska bölcsője a családnak készített kézműves ajándékomon.

Milotán nagyon jó hangulatban telt a forgatás, csupa szív emberekkel találkoztunk. Ilonka néni több ételt is készített a műsorban, pl. dióba hömpölgetett gombócot. Erre azt mondta: „Nem szoktunk nagy gombócokat csinálni, csak olyan kis takarosakat, mint mi vagyunk.”

Mesélés közben kiderült, hogy ugyan egyedül él, de nem tud keveset főzni. A málé lapótya tésztája is jó bőségesre sikeredett. „Ez bizony jó nagy adag lett, ebből jut majd a Rákóczi utcába is” – mondta kacagva.

Kedves Ilonka néni! Nem felejtem szavait. Remélem, most is minden nap színültig telik az a fazék finom szatmári ételekkel.