Egy hosszú tél margójára

Nem az időjárásról szeretnék írni, hanem arról, hogy az Ízőrzők háza táján hogy is telnek ezek a napok.

A múltban ilyenkor előadásokat tartottunk, találkozókat szerveztünk nézőinkkel, ami mindig segített a feltöltődésben. Kivétel nélkül minden egyes ilyen alkalomról kellemes emlékeket őrzünk. A másik téli elfoglaltság a nyári műsorok szervezése, általában már év végén elkezdem, de most a közösségek nem működnek, ez is csúszásban van.

Mit tehet ilyenkor az ember, hogy értelmesen töltse az idejét?

Pistám még több időt tud fordítani imádott hobbijára: az alkotásra. Sorra kerülnek ki kezei közül fából készült faragásai. Ezek alapanyagát szinte kivétel nélkül saját kertünk termeli, mondhatjuk azt is, hogy újrahasznosított darabok.  A fa formája, mintázata adja az ötletet, hogy mi készül végül belőle. Legújabban a tizenkét fejű sárkány tekergő alakja jelent meg két kiásott potyóka szilva gyökéren. Ezeket letisztította, összefordította, és még rengeteget dolgozott rajta, mire a képeken látható alakzat megvalósult. Mögötte egy körtefából készült oszlop látható.

Én sem unatkozom, a következő könyv anyagát írom, szerkesztem, hogy amikor végre elindulhat a forgatás, csak arra összpontosítsak.

Műsorban pedig vár még rátok egy új epizód, a szezon utolsó része január 30-án, Homokmégyről. Aztán lassan az újak szervezése is beindulhat…